„Gróf úr, most tettem le az Ön Csui című könyvét. Ez a különös szó bennszülött nyelven párducot jelent, ezekután senki előtt nem lehet kétséges, hogy ez a könyv afrikai vadásznapló.

Sőt sokkal több ennél: irodalmi esemény. (…)

Mert ebben a könyvben nagyon komoly írói tehetség csillog. Emberi meglátásai élesek és igazak, a dolgok mögé való pillantásai mélyek. Eszközei üdítően egyszerűek. De főként a nyelve az, amely magával ragadott. Ezt a nyelvet a dunántúli falvak széna illata lengi át, – jóleső egészséges fuvalom ez a mai irodalmi magyar nyelv áporodott levegőjében – és az is öröm, hogy ezt az erős, parasztos nyelvet egy magyar mágnás szájából halljuk. (…)

Gróf úr, az ön könyve engem felzaklatott. Nem azért, mert afrikai vadásznapló, hanem mert emberi és írói írás. (…)