Ostromnapló

„Édes fiam!

Pincében, rossz mécses világánál kezdem e sorokat, melyek tartalmát már egy ízben szóbelileg közöltem Veled, de tartok rá, hogy írásban is meglegyen – a mai viszonyok közt úgy kergetik a borzalmas benyomások egymást, hogy azok közt hamar elhalványul a kiejtett szó.

Négy irodalmi családi munkán dolgoztam az utóbbi években, mélyek részben készek, részben félben vannak. Ha megérném e jelenlegi világégés végét, azokat valamilyen formában közzé szeretném tenni. – Ha elpusztulok, és Te megmaradsz, arra kérlek, vedd kezedbe az ügyet s próbálj vele valamit. Az irodalom s a könyvkiadásban nagy jártasságal bírsz, bizonyára jól fogod csinálni.

***

Megírtam a magam életének történetét is – ez “70 év emlékei” cím alatt, gép-kéziratban szintén az Országos Levéltárban levő ‘politúros ládában’ van elhelyezve. – Ezt kizárólag családi használatra írtam, közzététel esetén alaposan átszűrendő és rostállandó. – 1941-ben befejeztem, gondolván a többi úgysem lesz érdekes. – Sajnos, azonban azóta a mai napig annyi történelmi borzalmakon mentünk át, hogy annak emlékét kár volna veszendőben hagyni. Beíró könyveimben 941.X. 1.-1944. XII. 23-ig mindennap megtalálható – ekkor jöttünk föl a Várba pár órás látogatásra, és Itt szorultunk. Azóta egyes papírlapokon folytattam a följegyzéseket, melyek Anyád táskájában vannak eltéve. – Ha megmaradnak, szépen ki lehet velük a „70 évet” egészíteni.

***

Ezt a levelet kérlek tartsd magadnál –

Isten áldjon, óvjon s boldogítson!

Szerető Atyád
Széchényi Viktor
Barlanglakó”

Széchenyi Viktor következő bejegyzése.