Mileschau (ma Milesov)

“Anyám leánykori otthonában – a régi osztrák családok tradicionális szokása szerint – a vadászat minden egyéb kedvelést megelőzött. Fogalommá, szinte már szertartássá tisztult, valóságos hitvallássá nemesedett. Anyám szülőháza, osztrák nagyapám otthona, ma is úgy él emlékezetemben, mint az emberi boldogság teteje, gyermekéveim mesebeli paradicsoma!”

“Valamikor minden nyarat ott töltöttem, kétévestől tizenhat éves koromig, az első világháború kitöréséig. Később, felnőtt éveimben is meg-megfordultam ott, de már csak ritkábban, futólagos látogatóba. Vitt az élet erre-arra, sok minden megváltozott, nemcsak az idők az emberek is. Hanem azt a szépséges Mileschaut, azt a titokzatos, szellemjárta várkastélyt ott a sziklaorom tetején meg a körülötte terpeszkedő, gyantaszagú, harangvirágos fenyveseket oly szorosan zártam gyermekszívembe, hogy képük, illatuk, varázsuk sohasem fog belőle kikopni.”

Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…