Márkus Ferenc – A Széchenyi család régi kertésze

,
Szechenyi_Csalad_Kert

Márkus Ferenc, a Széchenyi család kertésze

Márkus Ferenc lánya szíves közlése alapján:

“Márkus Ferenc 1910-ben született Sárpentelén, gróf Széchenyi Viktor  uradalmában, ahol a nagyszüleim megbecsült gazdasági alkalmazottként dolgoztak. Ott nyugszanak a temetőben. Nagymamám korai halála után a 7 fiútestvér felneveléséhez segitséget kaptak Széchenyi Viktortól.

Aput Pestre hozta Viktor gróf. Időközben mesébe illő,egész életüket meghatározó baráti kapcsolat alakult ki Széchenyi Zsigmond és Ferkó között, ami a nehéz időket is túlélve holtig tartó maradt.

Zsigmond a Svábhegyre költöztette szüleimet, a trófeák gondozását bízta rájuk a villában. Akkor is ott tartózkodtak szüleim, amikor gyújtóbomba találat érte azt. Szemük láttára semmisült meg Zsigmond életműve. Egy hétig égett,füstölt a villarom. Ferkó ingázott Budapest-Balatongyörök-Keszthely között és intézte a rábízott feladatokat, amikor Zsigmond ott tartózkodott.

Széchenyi Zsigmond végrendeletében az éppen visszakapott svábhegyi ingatlanból, – ahol addig is laktunk – egy részt szüleimnek juttatott, “megdolgoztatok érte” megjegyzéssel,hálája jeléül! Sajnos dédelgetett tervei már nem válhattak valóra. Remélve, sikerül méltó emlékképet összerakni kettőjük kapcsolatáról, amit végigkísért a Széchenyi család legendás emberszeretete.”

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Márkus Ferenc segítségével azonosították Széchenyi Viktor nyughelyét.

 “Az öreg gróf (Széchenyi Viktor), élete utolsó évének hányattatásai után, halálában sem lel nyugalmat. Először a hűvösvölgyi ferences kórház kertjében temették el, egy komód fiókjában, tekintettel a rendkívüli körülményekre.

Nem sokkal azután, hogy a ferences barátokat eltávolították a kórházból, a kertben eltemetettek hozzátartozóit felszólították, hogy szállíttassák el rokonaik földi maradványait, mert megszüntetik a temetőt, s az ott maradó hamvakat közös sírban helyezik el. Mivel a családnak akkor nem volt a hivatalos eljárásra elegendő pénze, sem lehetősége az intézkedésre, csupán a fakeresztet távolították el, s vitték a Villányi úti ciszter templomba, így előzvén meg a közös sírba temettetést.

Amikor Széchényi Viktor felesége 1956-ban elhunyt, a keresztet az ő sírján helyezték el Balatongyörökön. Zsigmond rendszeresen kijárt a volt ferenceskertbe, s az alá a bokor alá rakta le a kegyelet virágait, ahol édesapja hamvait tudta. Örök visszatérő témája volt, hogy a hamvakat exhumáltatnia kellene s édesanyja mellé temettetnie. Számos ok, többek között a felmerült kétségek miatt, hogy pontosan hol is kellene a hamvakat keresni, erre Zsigmond halála előtt nem került sor.

Röviddel Zsigmond 1967-ben bekövetkezett végleges távozta után felröppent a hír, hogy a területet be fogják építeni. A családnak, a régi jó barát Jankovich Miklósnak, az Országos Műemléki Felügyelőség néhány munkatársának és Márkus Ferencnek, a család régi kertészének segítségével azonosította Viktor nyughelyét, majd hivatalosan exhumáltatta, s újratemettette felesége mellé, Balatongyörökre.”

 Tanulmányok Budapest Múltjából XXVI. kötet.