Széchenyi Zsigmond – Két kecske
Könyve két vadkecskéről szól. Hegyóriások sziklavilágában tanyázó zergék ügyességén is túltevő kőszálikecskéről. A kiváló vadász útleírásaiban ezek a kecskék nem szerepelnek, pedig ezeket igen nagyra becsüli, és vadászmúltja legértékesebb emlékei közé sorolja a szerző.
Eddig azért nem volt szó róluk, mivel az egyiket Afrikába menet – Európában lőtte, a másikat Indiából jövet – Afrikában. Széchenyi Zsigmond pompás magyar nyelvezetének ragyogó humora, színesen szövi át minden mondanivalóját.
Dr. Vajna és Bokor
Budapest
1942
„Széchenyi Zsigmond – Két kecske című könyve ez ideáig mindössze egyszer, 1942-ben jelent meg. Már javában tartott a háború, a határok lezárása miatt újabb expedícióra gondolni sem lehetett, így az író két korábbi vadásznaplóját szerkesztette önálló kötetté. Mint ő maga említi, az egyik kecskét Afrikába menet, a másikat Indiából jövet ejtette, így akkoriban mindkét útinaplóból kimaradtak.
Később ugyan külön-külön felbukkantak az Ünnepnapok, illetve a Hengergő homok lapjain, együtt azonban csak most, hatvan év után szerepelnek ismét közös könyvben.”
Magyar Könyvklub, 2001
Az első kiadás 1942-ben jelent meg.
Eddig 3 kiadásban jelent meg, összesen 9000 példányban.
Két kecske (részlet)
Az Vad-Ketske oly igen gyors virgontz
állat az nagy kő-sziklákon fel s alá való járásban
s szökdétselésben, hogy az magas kőszáakat
által repülni láttatik inkább mint által ugrani…
Miskolci G. 1691
Hát ez bizony vékony kis könyv, mindössze két kecskényi. Nem is szól egyébről, ennél a két magányos kecskebaknál, melynek emlékére íródott.
Két vén, ravasz, kecskeszakállú bakkecskéről.
Persze nem holmi szérűskertben mekegő, vagy domboldalban kolompoló szegényember tehenéről.Sem arról a bizonyos közmondásról, mely jól tud lakni káposztával anélkül, hogy a káposztát elfogyasztaná. Nem.
Ez a könyv két vadkecskéről szól. Hegyóriások nyaktörő sziklavilágában tanyázó, zergék ügyességén is túltevő kőszálikecskékről.
Eddigi útleírásaimban egyikük sem szerepel, történetük már-már feledésbe homályosodik. Pedig ezt a két kecskétigen nagyra becsülöm, vadászmúltam legértékesebb emlékei közé sorolom.