Kérem, vizsgáljátok meg és közöljétek velem véleményeteket. Itt Széchenyi részéről tulajdonképpen két különböző dologról van szó. Az egyik óhaja – azt hiszem ez az erősebb -, mint 66 éves ember körülbelül fele annyi idős felesége társaságában szeretne még egyszer életében eljutni Afrikába. A másik óhaja, hogy az előző afrikai expedíció, mint ismeretes, Dénes István elvtárs vezetésével működött és magától értetődően részben a megvalósításában eltért Széchenyi elképzeléseitől. Úgy látszik, ambicionálná, hogy egy másik, az előzőhöz hasonló létszámú és összetételű expedíció jusson ki Afrikába, amely az ő elképzeléseinek és tapasztalatainak jobban megfelelő formában dolgozna ott. Gondolkozva az egész kérdésen és a Széchenyi által benyújtott költségkimutatáson, én a következő meggyőződésre jutottam: Széchenyi megítélésem szerint már nincs abban a fizikai állapotban, hogy az elképzelése szerinti nagyobb filmezéssel összekötött expedíciót, annak milliónyi ügyes-bajos dolgát megfelelően tudná irányítani, vezetni, kézben tartani és végrehajtani, habár a szándéka és a magyar állammal szembeni becsületes törekvése e tekintetben szerintem megvan. Végezetül is, én arra a következtetésre jutottam, hogy ha az évi terveinkkel valamelyest összeegyeztethető az a mintegy 12 000 dollárnyi költség, ami egy ilyen utazással járna, támogathatnánk, hogy Széchenyi Zsigmond és felesége, vagyis ketten kiutazhassanak erre a mintegy 5 hetes afrikai expedícióra. Az indokom: azt hiszem, hogy a haszon oldalát nézve, Széchenyi egy ilyen utat meg tudna tenni, egy jó könyvet írna utána, az ehhez szükséges illusztrációt (fényképfelvételeket) ő feleségével el tudná készíteni. Ami a dolog vadászati részét illeti, én biztos vagyok abban, hogy amit egy ilyen expedíció keretében lehetséges, azt Széchenyi a Nemzeti Múzeum számára megszerezné és épségben hazaszállítaná. Egy másik meggondolásom, ami miatt én ezt támogatnám, az nem közvetlen anyagi természetű.