Széchenyi Zsigmond könyvei – első kiadás, magyar nyelven:
• A szarvas selejtezése (Bp. 1948)
• Ahogy elkezdődött (Bp. 1961)
• Csui!… (Bp. 1930)
• Afrikai tábortüzek – Vadásznapló kivonatok 1932 – 1934 (Bp. 1959)
• Alaszkában vadásztam – Vadásznapló 1935. augusztus – október. (Bp. 1937)
• Elefántország (Bp. 1934)
• Hengergő homok (sivatagi vadásznapló) – (Bp. 1935)
• Két kecske – Vadásznaplók 1932 és 1938 (Bp. 1942)
• Nahar – Indiai utinapló (Bp. 1940)
• Denaturált Afrika (Feleségemmel a fekete földrészen)
• Szarvasok nyomában
• Trófeáim bemutatkoznak
• Ünnepnapok (Bp. 1963)
• Vadászat négy földrészen
Hengergő homok
„Széchenyi Zsigmond – Hengergő homok című könyve a sivatag kietlen homokdűnéi közé vezeti az olvasót. Útitársai mindketten nevezetes emberek Horthy Jenő szintén kiváló Afrika-vadász, a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovasélet meghatározó egyénisége. Almásy László pedig már a könyv megírása idején, 1935-ben is ismert sivatag kutató, az arabok „Abu Ramlája”, a Homok Atyja, akinek kalandos élete Az angol beteg című Oszkár-díjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált.
Ezerötszáz kilométer járatlan sivatagi út áll a felfedezők előtt, melynek során a világon először szelik át autóval a Líbiai-sivatagot. Útközben Széchenyi Zsigmondnak sikerül elejtenie máig világrekordnak számító addaxát.”
Mérték Kiadó, 2012
Alaszkában vadásztam
„1935. nyarán Széchenyi Zsigmond két társával nekivágott Amerika legészakibb csücskének, Alaszkának. Bejárta már Afrikát, a forró trópusokat: – vadászott oroszlánra, becserkészte az óriás erejű elefántot. Az „aranyláz” legendás hazájában észak ritka vadjait kapja puskavégre: a fehér gyapjas, szélsebes hegyi juhokat, a pompás agancsú, „lapátos” jávorszarvast és Alaszka legnevezetesebb őslakóját, a lazacon meghízott, nyolcmázsás óriásmackót.
Sárga fényű gleccserek,a háromezer méteres Iliamna vulkán komor, hófödte kúpja, a zölden villózó északi fény a tanúja a kalandos, bátor vállalkozásuknak. Fent, a magas északon az elemekkel is meg kell küzdeni, a harsogó óceánnal, a félelmetes erejű blizzard minden elsöprő tombolásával…
Nem a minduntalan felcsattanó puskalövések teszik a regényt valóban izgalmassá, hanem a lőporfüst mellett és mögött lüktető élet – a végeláthatatlan tömegben sodródó lazacok rózsásvörös „halálmenete”, a jávorszarvasok pompás őszi csatái, a csendesen figyelő szarvastehenek, az alaszkai kutyák, a „husky” panaszos, félelmetes vonítása, a színpompás, napsütéses „indián nyár” – a tábortüzek fényében gomolygó furcsa történetek – egy különös világ, amelyet a szerzővel együtt fedez fel a könyv olvasója.”
Olcsó Könyvtár, 1970
Ahogy elkezdődött…
„Az Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond írói munkásságának valószínűleg legkiemelkedőbb alkotása. Ebben az önéletrajzi kötetben a tündéri gyermekkort idézi meg végtelen kedvességgel, finom humorral és egy cseppnyi nosztalgiával. Megismerhetjük családját, barátait, tanítóit, a sárpentelei és mileschaui hétköznapokat.
Mindezeket „életének vezérlő csillagán”, a vadászaton keresztül láttatja velünk Széchenyi Zsigmond.Vele tarthatunk vadásszá válásának első lépéseiben, a csúzlitól a flóberten keresztül a komoly fegyverekig.
És közben végigizguljuk az „elsőket”, – az első verebet, az első mókust, az első őzet, észrevétlenül megismerhetjük az igazi vadászat és vadászetika máig érvényes alapjait.”
Amicus, 1994
Két kecske
„Széchenyi Zsigmond – Két kecske című könyve ez ideáig mindössze egyszer, 1942-ben jelent meg. Már javában tartott a háború, a határok lezárása miatt újabb expedícióra gondolni sem lehetett, így az író két korábbi vadásznaplóját szerkesztette önálló kötetté. Mint ő maga említi, az egyik kecskét Afrikába menet, a másikat Indiából jövet ejtette, így akkoriban mindkét útinaplóból kimaradtak.
Később ugyan külön-külön felbukkantak az Ünnepnapok, illetve a Hengergő homok lapjain, együtt azonban csak most, hatvan év után szerepelnek ismét közös könyvben.”
Magyar Könyvklub, 2001
Elefántország
„Széchenyi Zsigmond Elefántország című könyve első ízben 1934-ben jelent meg. A Csui! című nagy sikerű vadásznaplója után ez a második könyve, amely ezúttal nem szabályos vadásznapló. Az időközben tapasztalt Afrika-vadásszá vált Széchenyi ebben a művében újabb expedícióinak kiemelkedő eseményeit írja meg.
Nagy fogú elefántokkal, hatalmas bivalyokkal, támadó oroszlánokkal találkozhatunk a kötet lapjain. A vadászkalandokat kitűnő zoológiai és etnográfiai megfigyelések gazdagítják.
Külön figyelmet érdemel a könyv képanyaga. A szerző saját felvételei önmagukban is szenzációt jelentettek megjelenésük idején.”
Magyar Könyvklub, 2001
Ünnepnapok
„Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok címmel folytatta Ahogy elkezdődött… című önéletrajzi könyvét. Az ikerkötet második felében nem időrendi sorrendet követ az író, hanem a „vadászati főkönyv” pirosbetűs ünnepeit veszi sorra páratlan korrajzot nyújtva a XX. század első felének soha meg nem ismételhető vadászatairól. Ha nem lenne olyan lebilincselő a stílusa, azt is mondhatnánk, hogy a legjobb magyar vadászati szakkönyv, melyből a ma is mérvadó vadászetikán kívül pontos eligazítást kaphatunk a vadászatok rendezéséről, a fácánvadászat magas tudományáról, vagy a szarvasállomány javításának módjáról. Az Ünnepnapok Széchenyi Zsigmond legérettebb műve, joggal lehet tehát minden magyar vadász bibliája.”
Amicus, 1996
Szarvasok nyomában
A kötet, amelyet az olvasó most kezében tart, Széchenyi Zsigmond, a híres vadász és utazó ez ideig kiadatlan írásait tartalmazza. Felesége és segítőtársa rendezte sajtó alá. – A könyv első fele a világ szarvasait ismerteti – a vadász szemszögéből, igen szép metszetekkel illusztrálva az egyes fajokat. A szarvasbikák selejtezéséhez ad hasznos, szakértő tanácsokat vadállományunk gondozóinak. – Az útleírások kedvelőit is kielégíti kiadványunk, hiszen igen érdekesen, a szerzőtől megszokott hitelességgel, naplószerűen írja le élete első afrikai expedícióját 1927-ben. Mintegy ezzel összecsengve, az 1960-as afrikai expedícióval fejeződik be a könyv. Leírja azt a vívódást, amit lelkiismeretes ember érez olyankor, ha úgy érzi, nem tud teljesen megfelelni a feladatoknak. Öregnek érezte már magát oroszlánvadászatra, de aggodalma feleslegesnek bizonyult. Amint olvashatjuk, az expedíció fontos segítője és lelke volt még 63 évesen is. – Számos szép, eredeti fénykép és ábra illusztrálja mondanivalóját, reméljük sok örömet szerezve olvasóinak.
Gondolat
