Széchenyi Zsigmond gyermekkori levelei
1913.03.22. -Nagyszombat
Somogyvár
„Kedves Papikám!
Ma kaptam meg Mami kártyáját, melyben azt írja, hogy én miért nem irok. – Én ezen nagyon csodálkoztam, mert én még aznap este mikor megérkeztem irtam levelet. -.-Most utána néztem dolognak és kisült, hogy az a levél confusióból mostanig az iróasztalomon feküdt, holott én azt hittem, hogy feladatott.-
– Tehát bocsánatot kérek, hogy ilyen soká nem kaptak hireket.-
Én hál Isten jól vagyok és fenomenálisan mulatok.-
Tegnap próbára kint voltunk a Gárdonyi erdőben snepf huzásra.- A huzás direct capitalis volt, én magam 8 snepfet láttam, azonban sajnos valamennyi tul magas volt, és így csak olyan verzweiflungs lövéseket birtam tenni.-
Ma föltámadás után megint kint voltunk, ma egész határozottan láttam, hogy egyet lelőttem, de már olyan sötét volt, hogy nem tudtuk már megtalálni.-
Remélhetőleg holnap még keresni fogjuk, de félek, hogy már nem lesz ott, mert Imre tegnap állítólag szintén lelőtt egyet, melyet ma szintén nem találtunk meg.- Ha nem jön semmi közbe, akkor talán szerdán az estélivel szeretnék megjönni, ha Maguknak nincs ellene kifogásuk.
Kérem erre vonatkozólag még engem értesíteni.-
A Jóska a kofferkulycsokat szerencsésen elfelejtette ideadni, és igy a koffert fel kel fesziteni.- Mást nem tudok,
Boldog ünnepeket kiván és mindenkit ölel:
Zsiga”
