Széchenyi Zsigmond gyermekkori levelei

1911.08.25.

Sárpentele

“Kedves jó Papikám. Nagyon, nagyon köszönöm a levelet melyet ma kaptam meg. Bocsánatot kérek, hogy olyan rondán írtam, remélem ez a levél majd jobban sikerül. Czakó úr holnap be fog menni Fehérvárra és beszélni fog Viszota főúrral. Kedden Rasttagunk volt nekünk is, már persze nem a gyakorlatban, hanem a vadászatban. Holnapután vagyis vasárnapon megint elmegyünk meglátogatni a Földváriakat, már borzasztóan örülök.
Idáig lőttünk összesen /Pityó, Czakó úr és én/ 162 foglyot, 2 fürjet, 2 galambot, 2 nyulat és 2 macskát. Ebből lőttem én 105 foglyot, 2 fürjet, 2 galambot, 2 nyulat és 2 macskát. A legszebb vadászat 22-én volt, amikor Czakó úr 4-et, Pityó 8-at, én 25-öt. – Az eladott foglyokból a gazdaság idáig circa 80 k.-t nyert. Ma nagy örömünkre 4 mm eső volt. Nem sok, de azért ez is borzasztó kellemes volt.

Mást már nem írhatok, ja mégis még valami jutott az eszembe. Tegnapelőtt nagyon mulatságos história történt. Délután kilovagoltam a Pityóval. A Pityó elkezdett beszélni, hogy én nem tudok lovagolni, én meg azt mondtam, hogy de bizony tudok! Ő ekkor azt mondta, hogy rögtön ad nekem 5 pengőt, ha a Csádéval átugratom a Manzégerék mögött lévő gémes kutnak nagy és széles vályuját, mely egészen tele volt vizzel. – A Csádé meg nem irtózik semmitől sem annyira mint a viztől. Még három kilóméterre voltam a vályutól, már kitört és borzasztóan elkezdett ugrálni. De végre is megmagyaráztam a Csádénak, hogy addig bizony haza nem megy, míg ezt át nem ugorja és akkor ő is meggondolta a dolgot és végre egy förtelmes ugrással és nyögéssel átugrotta. A nyert 5 pengőn veszek egy láda patront.
Isten vele édes Papikám, a viszontlátásig öleli: Zsiga”