„LUSTA, LUMP ÁLLAT AZ OROSZLÁN”

Gróf Széchenyi Zsigmond, az Afrikavadász leleplezi az „állatok királyát”.) — Puska helyett  — fényképezőgéppel a steppéken

8 Órai Újság 1934. június 20.

(Saját tudósítónktól.)

„A vadfényképezés izgalmasabb és nemesebb mulatság, mint  a vadászat… Felesleges az afrikai nemes vadak bőrét kilyukasztani!…”
Nem az Állatvédő Egyesület valamely harcos tagja mondja ezeket a szavakat, hanem gróf Széchenyi Zsigmond, a híres magyar Afrikavadász, aki nemrégiben tért haza legutóbbi expedíciójáról, a Kongó és a Tanganyika vidékéről. Ezúttal azonban nem puskával, hanem fotografálókamerával járta az őserdőt és egy sereg hallatlanul érdekes állat fényképet hozott magával „zsákmányul”.
Az Úri-utcai Széchenyi-palota egyik szobájában ülünk. A dolgozóasztalon könyvek, kéziratok tornyosulnak. Egy kis asztalkán hevernek a felnagyított felvételek, amelyeket a rejtelmes Afrika vadállatokban gazdag, steppe-műtermeiben fotografált a gróf.
— Külföldön — mutat a képekre — a legszebb vadásztrófeákkal egyenértékűek az ezekhez hasonló felvételek.

Fényképezés 10 lépésről

Negyvenhét különböző oroszlánfotográfia fekszik előttünk, egészen közelről, 10—15 lépés távolságról fényképezve. Az egyik fölvételen egész oroszláncsorda látható.
— Itt egy csoportban 28 oroszlánt sikerült megközelítenem, — mondja Széchenyi Zsigmond —, a képre, sajnos, csak tizennyolc fért fel, a tizenkilencedik a fa koronájában rejtőzködik. Ez egyébként megdönti azt a tételt, hogy az oroszlán nem mászik fára.
— Hogyan készítette a felvételeket!
—  Körülményes mesterség, — válaszol szárazon. — Rendszerint dögöt tettünk ki és elrejtőztünk. Rövid idő múlva megjelentek a keselyük. Eleinte csak egyesével, azután egész tömegesen jöttek. A keselyükre előbújtak az oroszlánok is, rendszerint párosával, egyikük elzavarta a ragadozó madarakat, a másik azalatt falatozott. A keselyűk a dögtől nem messze körben letelepedtek. Rövid idő múlva felváltják egymást az oroszlánok, közben lehet fotografálni, ha észre nem veszik az embert.

Műterem technika a steppén

Feltűnő, hogy az oroszlánok a felvételeknél szépen belenéznek a gépbe, mintha csak műteremben lennének:
— Ezt a trükköt úgy spekuláltuk ki. — folytatja. — Beszereztem egy kis autódudát. Mikor be volt állítva a gép, akkor megnyomtam a tülköt és a szokatlan hangra feltekintettek az állatok.  Utána rendszerint szaladtunk.
Egy kitűnő angol vadász kísérte a grófot a veszedelmes kirándulásokon. Órákig, sokszor napokig ültek türelmesen lesben, míg lencse elé került egy- egy pompás vadállat. Megtörtént, hogy autóról fotografáltak. Háttal fölvontatták az expedíció tehergépkocsiját egy dombra, onnét ereszkedtek le lassan a csalétek közelébe. Az oroszlánok, ha evéssel vannak elfoglalva, nem oly óvatosak, mint egyébként s így a pompás felvételek egész sorozatát készíthették róluk.
Sorra nézzük a fényképeket. Tipikus afrikai tájak hátterében elefántok, zsiráfok, rinoceroszok, legelésző antilopcsordák, különös madarak, egy-egy pillanatfelvétel az afrikai dzsungel rejtett életéből. A legérdekesebb egy felbőszült elefánt fotográfiája, amint széttárt fülekkel, vadul trombitálva rohan a fényképezőgép felé.

Egy szétrombolt legenda

— Egyébként — mondja a gróf — buta legenda, hogy az oroszlán az állatok királya.  Gyáva, lusta, lump állat. Reggel a friss napfényben züllötten sompolyog haza fészkébe. Csak akkor veszedelmes, ha éhes. Amikor jóllakottan heverészik, még a jámbor antilopok is csúfolódva körültopogják. Az állatok királya, az elefánt. Okos, bölcs, meggondolt, összetartó és nagyon szép családi életet él, csak egy hibája van az afrikai fajtának: mérhetetlenül gyűlöli az embert — különösen a fehér embert, amely oly kegyetlen irtóháborút visel ellene évszázadokon keresztül. Ha megérzi a fehér ember szagát, menten megvadul és jaj annak, aki ilyenkor nem tud elmenekülni útjából.
— Nincs pusztulóban az afrikai vadállományt?

Benszülöttek kémszervezete

— Töméntelen a vad. A gyarmatok, különösen az angol kolóniák, féltékenyen ügyelnek arra, hogy a vadászterületek épségben maradjanak. Ha észreveszik, hogy fogy a vad, vadászati tilalmat mondanak ki a területre. A fehér vadászok pedig csak előre meghatározott számú vadat lőhetnek le.
— Hogyan ellenőrzik ezt Afrika belsejében?
— Az angol birodalomnak mindenütt van szeme és a dzsungelek közepéig elér a karja. Ha valaki szabálytalanságot követ el, azt föltétlenül megtudják. Benszülött kémrendszer tudósítja pontosan az angol hatóságokat, az expedíciójának minden fázisáról.

A káros kultúra

A mai Afrikáról beszél ezután:
— A civilizáció csak ártott a feketéknek. Az igazi ősember olyan, mint a természet. Gyerekes és őszinte. Ismeretlen fogalom közöttük a hazudozás, vagy a lopás. Még sohasem láttam vadembert, aki verte volna a gyermekét, de ott, ahol kapcsolatba kerül az úgynevezett „kultúrával”, lelki egyensúlya szétbomlik: hazug, tolvaj, iszákos és kegyetlen népség lesz belőlük. A civilizáció nem való Afrikának.
— A feketék óriási tömegekben vettek részt a világháborúban és felnyílott szemmel mentek haza a fülledt és titokzatos Afrikába. Különös mozgalmak nyugtalanítják ma ezt a kontinenst. A fehér ember tekintélye már nem áll olyan magaslaton, mint azelőtt.
Széchenyi Zsigmond gróf legutóbb könyvet adott ki vadászélményeiről. Most újabb könyvet ír, izgalmas fotografáló kalandjairól.
Petur  László.